A   romantikával hadilábon állok. Az érzelmek felülkerekedéséhez az értelmem ellenállását kell először legyőznöm, de ennek gyakran ellenáll a megkérgesedett tudatom. Pedig biztosan jó volna ölelés közben turbékolni, szerelmesleveleket írni és olvasni, kettesben csillagokat számlálni nyári éjszakákon, és elhitetni magunkkal, hogy ennél szebb nem is lehet, ez már mindig így marad, és soha többé senki más.

A valóságban a kapcsolatok nem így működnek. Az ideális, a kölcsönös, a mindent elsöprő csak egy a sok lehetséges közül. Tényleg, hányfajta szerelmi viszony képzelhető el? Alapvetóen kettő. Két ember kölcsönösen vonzódik egymáshoz, vagy az egyik viszonzatlanul szereti a másikat. A romantikamentes kapcsolatokat, – mint például a régi házasságok nagy részét – most felejtsük el. A Szerelemről essék szó, nagy esszel, ne a házasságról, kis hával. Nincs új a nap alatt; a jelenkor írója legfeljebb Stendhal, Shakespeare, Tolsztoj vérszegény utánérzője lehet. A szerelmi történetek mai szerzőinek már csak lerágott csontok maradtak. Törődjünk bele, a nagyok már mindent elírtak előlünk. Adjuk fel a reménytelen küzdelmet, vagy próbálkozzunk sci-fi-vel, ha valami újat akarunk alkotni? A helyzet komoly, de nem kilátástalan. Elődeink számos területet hagytak kiaknázatlanul. Ha jobban belegondolunk, a kapcsolatok többfélék, mint amennyit a klasszikusok megörökítettek. A Rómeó és Júlia felállás egy a sokszáz lehetséges esetből.

Caroline-t a Mountain Roasted Café előtt ismertem meg. Szokásomhoz híven sakktáblával a hónom alatt jelentem meg a péntek esti szabadtéri zenélések színhelyén. Készletemet egy kinti asztalon hagytam, amíg odabent megrendeltem a lattémat. Mire kijöttem, egy szőke, negyvennél fiatalabb nő foglalt helyett a sakktáblánál és nyilvánvaló érdeklődéssel fogdosta a figurákat. Rövidnadrágban, atlétatrikóban volt. A Mesa National Bank fölötti kijelző tábla 100 fok Fahrenheitet mutatott. A nő hónaljban kissé izzadt, egyébként gusztusosnak tűnt. A helyi szokásokhoz híven lábszáráról az utolsó szőrpihe is el volt távolítva, sportos izomzatán napbarnított bőr feszült, és mosolyát akár természetesnek is vehettem volna. Szabályos fogsorának barátságos kivillantása azonban nem vett le a lábamról. Már többször megfogadtam, hogy nem kezdek amerikai nővel. Korábbi próbálkozásaim során túl sok kudarc ért. Nem a megközelíthetőséggel van baj. Megszólításuk pillanatában majd mindnek széles mosoly terül el az arcán. A látszat azonban ne tévessze meg az európai jelrendszeren nevelkedett férfit. A mosolyt nem bátorításnak szánják, legfeljebb utalásként arra, hogy gazdája pillanatnyilag sem beléd rúgni, sem feljelenteni nem szándékszik. Bár az utóbbiban csak addig lehetsz biztos, amíg nem lépsz vele szóbeli érintkezésbe. Még ágyba is könnyebben vihetők, mint a budai tartózkodóbb, de melegebb lelkű nők, akikhez még hét év távlatából, tízezer mérföldről is visszarepítenek álmaim. A föld ezen féltekéjén csak az elvárt szerepet kell tudnod eljátszani, és a viszony forgatókönyv szerint alakul. A szex után azonban elkerülhetetlenül rádtör a hiányérzet, majd a kiábrándulás. Ha naívan arra gondolsz, hogy szerető társra leltél, hamar kijózanítanak. Az első adandó alkalommal otthagynak egy gazdagabb ígéretért, vagy meghúzzák a bankkártyádat, biztosításodat. Nem azért, mert haragudnának rád, vagy mert megsérültek volna a hétvégi síkiránduláson az általad vezetett autóban, amikor lecsúsztatok az útról. Az ok egyszerű: egy amerikai nem hagy ki lehetőséget. A törtetés társadalma lenézi az adódó helyzetet kihasználatlanul hagyókat. Ha nem nyersz valamin, akkor vesztes vagy. A lezser szónak nincs igazi amerikai-angol megfelelője. A fogalom elvétve merül fel. Ahogy ritka a könnyedén lemondó ember is. Csak sucker és loser van. Mindkét szó balfácánt jelent, együttérző színezet nélkül.

Az amerikaiak állítólag jótékonyak, de biztos vagyok abban, hogy az adományozások 90 százaléka elmaradna, ha nem járna adókedvezménnyel illetve image-alakítással. Amióta nem tudom elhitetni magammal, hogy ők is tudnak érdek nélkül adni, képtelen vagyok a szerelmi sikerhez vezető szerepet eljátszani. Mivel nem színlelek, kapcsolataim hamar megfeneklenek. Először azzal magyaráztam a kudarcaimat, hogy az amerikai nőknek nincs lelkük. Aztán finomítottam álláspontomon, hiszen hogy jövök én ahhoz, hogy egy másik kultúra teremtményeinek a szokásait, érzésvilágát en block kritizáljam? Pont én, a realitásokat mindig szem előtt tartó, a romantikát kívülről szemlélő örök szkeptikus számon kérhetem valakin a lélek hiányát?

– Nem hagyom magamat az előítéleteim által befolyásolni – mondtam magamnak akkor és ott, a Mountain Roasted Café előtt, bár tulajdonképpen utóítéletre gondoltam. Bemutatkoztam a sakk-készletemmel foglalatoskodó nőnek, majd szűkszavú beszélgetés kíséretében egy érdektelen partit játszottunk. A második játszmában ő kezdett a világos bábokkal, de hamar átvettem az irányítást. Úgy vezettem a partit, hogy a végén mindkettőnk királya matthálóba kerüljön. Mivel ő következett lépésre, győzhetett volna. Felhívtam a figyelmét az esélyekre, de nem találta meg a matt-kombináció kulcslépését, noha később egy férfi is csatlakozott hozzá az állás elemzésében. Miközben a tábla fölé hajoltak, fejük összeért. Nyilvánvaló volt, hogy bizalmas a kapcsolat közöttük.

– A fiúd? – kérdeztem Caroline-tól, miután szekundánsa elvonult a gördeszkázókat nézni. A kétszavas kérdés a kitárulkozás folyamának zsilipjét nyitotta meg. Megtudtam, hogy hónapok óta együtt járnak, de kapcsolatuk nem felhőtlen. A munkahelyen ismerkedtek össze. Tedről hamar kiderült, hogy a férfifenekek jobban fel tudják izgatni, mint a női domborulatok. A férfit zavarta is, nem is a saját nembeliek iránt érzett vonzalma. Caroline-hoz azért ragaszkodott, mert azt várta a nőtől, hogy kibillenti a kettős állapotból a heteroszexualitás irányába. Ő maga nem sokat tett ennek érdekében. A nő kényelmetlenül érezte magát a helyzetben. Már többször próbálkozott kibújni a rá osztott térítő szerep alól, ilyenkor Ted mindig öngyilkossággal fenyegetőzött.

Ted visszatért és átvette a világos bábuk irányítását. Ettől kezdve a játszma zavarosan alakult. A királynő hol a világos, hol a sötét nyerését támogatta. Titokban azt szerette volna, ha lépéskényszerbe kerül, és a többi figura dönt a sorsáról. Világos gyalogja elérte a nyolcadik mezőt, azóta is hezitál, hogy huszárrá vagy királynővé változzék. Én nem örültem annak, hogy ellenfelem lecserélődött, másrészt már korábbi ellenfelemmel sem kívántam folytatni a játékot. Ha Caroline az én győzelmemre játszik, az a világos tiszt feláldozásával járna. A nő fejében megfordult a szimultán mérkőzések lehetősége, de erre mindkét partner alkalmatlannak tűnt. A világos király is játszana több táblán, ha hagynák. A sötét király csak a világos királynővel tudna, de nem akar. Patt.