Mint egy Mőbius-szalag

… mintha nem volna más választásuk, mint a
Pepsi vagy a Coca Cola,
a hamburger vagy a hot dog

Tágas, önálló lakásod van egy hatalmas ország délnyugati csücskében. Mosolygó emberek vesznek körül. A szabadság akkora, hogy már fáj, aztán kiderül, hogy a gondolataid börtönében élsz. Asszimilálódni próbálsz, egy ideig váltogatod a képedet a hosszú hajú hippi és a jól fésült profi között, amíg rá nem jössz, hogy a siker nem a megjelenésen múlik. Nem idevalósi vagy, nem vagy idevaló.

Elkeseredetten tanulod a nyelvüket, már egy ezressel gazdagabb a szókincsed, mint az átlagé és mégsem tudsz lazán társalogni velük. Megpróbálsz hasonszőrűek társaságába kerülni, de a többéves kényszerű szobafestés után a művészkörök nem fogadnak be. Az amerikai zsidókról kiderül, hogy elsősorban amerikaiak, ráadásul te is elsősorban magyar vagy és csak mellesleg zsidó.

Amikor a vízi sportok kedvelőinek klubjába keveredsz, a tagok már összepárosodtak, te egyedül maradsz a húszegynéhány tagú kirándulócsoportban, miután vissza-utasítottad a kedves, de homoszexuális John közeledését.

Nekik semmit sem mondanak a pesti viccek, és neked üresen konganak a baseballból vett hasonlatok. Ők valami Bob Hopkinsról beszélnek, te Kern Andrásról. Bármennyire is erőlködsz, 5-6 év után bele kell törődnöd, hogy a kulturális szakadék áthidalhatatlan. A született amerikaiak többsége egyenéletet él, mintha a választási lehetősége a Pepsi vagy Coca Cola, a hamburger vagy a hot dog esetére korlátozódna. Néhány megjátszós, feszült kapcsolatok után neked magyar nő kell, akit csiklandozás nélkül is meg tudsz nevettetni. Zsuzsa és Sári értette, amikor a kétdimenziós macskáról bolondoztál, Jessee és Lynn nem érti. Persze Zsuzsa és Sári már nem elérhetők. Az egyik minisztériumi főosztályvezető két gyerekkel és megtört humorérzékkel, a másik eltűnt a nagyvilágban, vagy csak egy férfi neve mögött rejtőzködik.

— Mitől jobb a magyar nő az itteninél? — kérdezi Paul barátod, miután látja vergődésedet egyik szerelmi kapcsolatból a másikba. Az igazi érveket úgy sem értené meg, és nem akarod megsérteni amerikai hazafi öntudatát, hát sztereotip választ adsz:

— A magyar nő ugyan nem szőrteleníti a lábszárát, viszont tud főzni.

Azt hiszed, hogy szerelmes vagy a hazalátogatásod során megismert tanárnőbe, aki a kétdimenziós macska hallatán szívből nevet. A nő is azt hiszi, hogy szeret és boldogan kiköltözik hozzád, pedig csak a demagóg iskolaigazgatóból volt elege és a pesti lakáskörülményeit utálta. Tanítani persze nem tud Los Angelesben. Egy év után jut első amerikai állásához egy könyvtárban.

A munka lélekölő és nyomorúságosan fizet. Pár év után végre stabil pozícióhoz jut egy áruház-láncnál, megszerzi a törvényes letelepedéshez szükséges zöldkártyát és otthagy téged egy bennszülött kollégáért. Az új kapcsolat nem tart sokáig, mert az amerikai férfi nem érti a kétdimenziós macska viccet. A nő vele is szakít, önálló lakásba költözik, ahol a függetlenséget és a szabadságot élvezi egy ideig, de magányos. A történet itt nem befejeződik, hanem újra kezdődik. Tágas, önálló lakása van egy hatalmas ország délnyugati csücskében …

Leave a Reply