Sose lehet tudni …

Az író hirtelen fékezett. Az út szélén egy íróasztal állt, pont az a fajta, amelyről időtlen idők óta álmodozott. Az asztalfelület fölé kis polcok, galambdúcszerű rekeszek rendszere magasodott, amit egy ívelt sínpárban futó redőnnyel lehetett lezárni. A redőny egyben eltakarta a felületen lévő tárgyakat is. A lábhely két oldalán fiókok helyezkedtek el, két sekély, két közepes és két kifejezetten mély.

-Tolsztoj, Thomas Mann vagy Victor Hugo is ilyen asztal fölé hajolva alkothatta remekműveit – gondolta az író.

Az asztal mellett tábla tudatta, hogy tulajdonosa némi pénz ellenében megszabadulna a bútordarabtól. Az író becsöngetett a házba, alku nélkül átadta a jelzett összeget és boldogan hazaszállította szerzeményét. Az asztalt a zsúfolt lakás kitüntetett részében állította föl, noha ehhez számos bútort kellett átrendeznie.

-Írnom kell. Most azonnal – gondolta.

Leült, kinyitotta az asztal redőnyét. Rögtön ihlete támadt, mintha a redőny felhúzása egy új világot tárt volna fel. Kicsit még gyönyörködött a polcocskákban, rekeszekben, amelyeknek a felét benépesítette apró használati tárgyakkal, – vonalzóval, gemkapoccsal, nagyítóval -, majd lelkesen tollat ragadott. Papírt viszont nem talált a lakásban.

Már évek óta egyenesen a számítógépbe fogalmazott, munkáit az interneten továbbította. Egy használt borítékra vetette címötletét, „Ha az emberre rájön az írhatnék” és átült a komputeres asztalkájához, de az imént még toluló gondolatok sora megtorpant.

Még hetekig erőlködött, papírt is vett, de mindössze egy aforizmát sikerült összehoznia: „Az ihlet elszáll, az asztal megmarad.”

Ezt később egy perui, marxistából materialistává vedlett mozgalom újságja felkarolta és mottóként a „Világ proletárjai egyesüljetek!” helyén állandósította a fejlécén. A mondat addigra elferdült, az ihlet lélekre cserélődött. A peruiak nem ismerték a gondolat születésének szánalmas történetét. Meglepődtek volna azon, hogy az író többször hiába rakta ki az utcára a redőnyös asztalt, senki sem vitte el. Azt se tudták, hogy az angolból spanyolra fordító személy összetévesztette az inspiration szót a spirit szóval.

Az asztal lélekkel vagy ihlettel való társítása egyaránt mesterkélt, ám egy mondatot nem csak azért idézgethetnek, mert bölcset állít. Elég, ha a laikusok bölcsességet vélnek rejleni a zavarosság mögött. A dolog fordítva is igaz. Egy gondolattal teli kijelentés zagyva lehet annak, aki nem ismeri az előzményeket. A kórházi nővér például értelmetlennek találta az író utolsó szavait: „Azoknak a fiókoknak pedig szívesen írtam volna.”