Tomit abból az időből ismertem, amikor még Feri volt és TV kamera helyett olcsó Beiretta fényképezőgépet kattogtatott. Fekete-fehérben dolgozott, de szinesben gondolkodott. Nálunk szinesebben és mindig másképpen. Az általános iskolában én voltam a jó tanuló, ő a bukdácsoló. Akkori matematika korrepetálásom viszonzásául később ő tanított engem felső fokon az életszemlélet című tárgyra. Névváltoztatása zseniális ötletnek bizonyult. A köreinkből valók megvetették a fegyveres erőket. Egy társunk vezetéknevet cserélt, hogy megússza a katonaságot, de a Néphadsereg utánanyúlt, berángatták. “A Deimanik” – ahogy mi neveztük – csavart a dolgon: a keresztnevét változtatta meg a sorozás és a behívás között. Az előállítási paranccsal megjelenő tisztben fel sem merült, hogy ugyanarról a személyről van szó és nyilvánvalóan nem vihetett el egy rokont a behívott helyett. A “rokon” segítőkészen elárulta, hogy a cím helyes és nemrég lakott ott egy Deimanik Ferenc.

A Deimanik példája nélkül talán én se mertem volna elsumákolni a katonai szolgálatot. Nem szántam volna rá magam, hogy 70 dollárral többhavi észak-európai csavargásra induljak, ha előtte nem árulja el, hogy ő 50-ből járta be Svédországot másodmagával. Mindenből viccet csinált. Szórakoztatóan mesélte polgár-pukkasztó történeteit; stockholmi esetét a nyivános strandon, ahol az ingyenes forró vizet és hajsampont kihasználva nagymosást tartott és a pólókapu kifeszítésére szolgáló drótra teregetett.

Hippi volt? Magunkat soha sem neveztük hippinek, legfeljebb hobónak. Pacifista, talán, ha hagytuk volna, hogy ránkragasszák bármilyen izmus cimkéjét. Az ideákból ideológiát kovácsolókat lenézte. A jelszavakat, parancsolatokat pufogtatók tehetetlenek voltak lefegyverző, egyúttal provokáló mosolyával szemben. Ime egy a kifogyhatatlan, néha abszurd Deimanik sztorikból.

Kalandos pályályának egy kanyarjában a Belügyminisztérium Tisztiházába jelentkezett csaposnak. A személyzetis hosszan méregette, izlelgette németes nevét. Többször is rákérdezett: -Az apja nem volt a nyilas párt tagja? Tomi harmadszorra megunta a keresztkérdést és azt válaszolta: -Az az igazság, hogy ő jelentkezett, de nem vették fel, mert zsidó volt.

A sors szeszélyéből kifolyólag néhány éve az Egyesült Államokban élek, közel a Route Sixty Six-hez, a Rollingstones által is megénekelt hippi vonulási útvonalhoz. Elvétve találkozom még a letünt mozgalom néhány utóharcosával, a Deimanikhoz hasonló igazi “free spirit”-tel. Széttárt mutató- és középső újjunk felemelése nekünk nem “victory”-t, hanem “peace”-t jelent. Legközelebb érted is szívok egy slukkot a fűből. Peace. Béke veled, öreg.

1994. január