Csak felnőtteknek…

Az interneten száguldozó régi motorosok még emlékeznek arra, hogy a Netscape 4 hogyan reagált a méretváltoztatási kísérletekre. A rejtett programozási hibákra használt angol bug, bogár szó nem írta le megfelelően a jelenséget, mert akkora volt, mint egy elefánt; nem lehetett nem észrevenni. Amikor az ember megváltoztatta az ablak méretét, a tartalom szétesett. Azóta a böngészők sokat javultak, de még mindig nem hibátlanok. Ez a cikk csak látszólag szól a böngészők hibáiról. Kezdjük egy rövid technika-történelemmel.

Az ötvenen felüliek még emlékezhetnek a számítástechnika hőskorára. Legtöbb szoftver ingyenes volt. Hacsak nem ütközött nemzetbiztonsági vagy szigorú vállalati előírásokba, a programozók szabadon cseréltek eszmét és szubrutint. A rendszer nagyszerűen működött és a technológia gyorsan fejlődött. Természetesen minden szoftverben volt hiba, de a forráskódhoz való hozzáférés megkönnyítette a hibák kijavítását. A nyílt forráskód elve élő gyakorlat volt, mielőtt az Open Source Initiative létezett volna. Emlékszem azokra az időkre, amikor tucatnyi ingyenes szövegszerkesztő keringett közkézen, amelyek többsége jobb volt a mai 100 dolláros Notepad-nél. Igaz, az utóbbi megvásárlása esetén az ember kap hozzá ingyen egy Windows-t.

Aztán jött a Microsoft és más szoftvergyártó cég, és az ingyen szoftver gyakorlatát kiszorította a pénzért kapható szoftveré. Emellett a fejlesztők könnyed eszmecseréjét felváltotta a felhasználók és vállalati jogászok közti merev kommunikáció. Ma már nem telepíthető egy alkalmazás anélkül, hogy rá ne kelljen kattintani a “beleegyezem” gombra, amivel elfogadunk egy olyan bonyolult szerződést, amelynek a tizedét sem hajlandó az ember elolvasni. Az úgynevezett ingyenes szoftver sem ingyenes többé. Néhány cég, mint például az Opera egyenesen kimondja:

“A böngészőért a támogatóink fizetnek. Ha nem akarsz költeni, viseld el a reklámjukat. Reklámmentes böngészőt akarsz? Akkor fizess!”

Mások ennél agyafúrtabbak. Azt mondják, hogy a böngészőjük ingyenes. Pont. Ám közvetve kifizeted az Internet Explorert, amikor a Windows-t megveszed, vagy a számítógépet, amire az Internet Explorert telepítették. A fejlesztési költséget és a hasznot elrejtették a kifizetett termék árában. Néha megúszod, hogy közvetlenül pénzt adj ki, de a felhasználók közösségének tagjaként, vagy egy hirdetett termék vásárlójaként közvetve drágán fizetsz. A dolog hasonlít az ingyenes TV-csatornákra, amelyet ugyanolyan sörrel a kezedben nézel, mint amilyent a reklám hirdet a képernyőn. A sörrel együtt megvetted a műsort. Ha van autód, már fizettél az ingyen TV-műsorért, amelyet az üvöltöző autókereskedő megszakít. Az autószalon fizet a TV-állomásnak, te pedig az autószalonnak. A TV-műsor ára benne van a havi autókölcsön-törlesztésedben.

Az üvöltöző ügynököt ingyen kapod, bár szívesebben látnád rács mögött ahelyett, hogy nézned kelljen, miközben megszakítja az általad fizetett programot. Ha még mindig azt hiszed, hogy nem fizetsz az ingyenes dolgokért, akkor kár volt elolvasnod ezt az írást. Én előre megmondtam, hogy ez a cikk csak felnőtteknek szól.