8 Irányvonaladat követve vízen fogunk járni – mondod,
7 s közben iszapban tocsogunk.
6 Egyenesed nem párhuzamos az enyémmel,
5 mégsem találkoznak. Sem a végtelenben, sem e világon.
4 Vezetőnek kiáltatod ki magad, de hiszen
3 az anyagmegmaradás számtanát sem ismered:
2 Termelés nélkül minden nyereség
1 veszteség egy másik bugyorban.
7 Pártod vonzása nem fog be. A húsosfazék-központú
6 rendszer perifériáján keringve várom, hogy elérjem
5 a szökési sebességet és megszabaduljak
4 az ideológiák gravitációjától. A megoldás triviális:
3 Nektek lökve ballaszt-tárgyaimat, itt hagyom
2 kedvesemmel az entrópia-halálba rohanó rendszert,
1 ahol már lehetetlen a fix-pontot megtalálni.
6 Számunkra az origó definíció kérdése csupán.
5 Ölembe ül a drága, közös tömegközéppontot
4 képzünk ott, ahol ő konkáv és én konvex vagyok.
3 Irigyelhettek impotens politikusok, ahogy távolodva
2 tőletek — ha csak néhány percre is — miénk a
1 súrlódásos harmonikus hullámmozgás gyönyöre.
5 Tekintsünk vissza zsugorodó emlékeinkre? Minek!?
4 Odalent lekozmopolitáztak, idefent megpróbálunk
3 a kozmosz polgáraivá nőni. Súlytalanul repülünk.
2 Már az sem számít, hogy ők löktek ki
1 vagy mi rugaszkodtunk el.
4 Nem visszanézni, még lehúz a látszat örvénye.
3 Jól állunk, már megdöntöttük Ady rekordját
2 és még nem hullottunk vissza. Hitevesztetten,
1 híven hisszük, hogy mi nem vagyunk fel-feldobott kövek.
3 Ady magától ment nyugatra, Radnótit délre vitték,
2 de mindketten bedőltek a honvágy délibábjának
1 és az értelmetlen visszatérés lebegett célul előttük.
2 Egyiküket otthon érte keserű halál, a másikat
1 hazamenet, útközben lőtték tömegsírba.
1 A kilátások változatosak, de változatlanul kilátástalanok.