8   Irányvonaladat követve vízen fogunk járni – mondod,
7   s közben iszapban tocsogunk.
6   Egyenesed nem párhuzamos az enyémmel,
5   mégsem találkoznak. Sem a végtelenben, sem e világon.
4   Vezetőnek kiáltatod ki magad, de hiszen
3   az anyagmegmaradás számtanát sem ismered:
2   Termelés nélkül minden nyereség
1   veszteség egy másik bugyorban.

7   Pártod vonzása nem fog be. A húsosfazék-központú
6   rendszer perifériáján keringve várom, hogy elérjem
5   a szökési sebességet és megszabaduljak
4   az ideológiák gravitációjától. A megoldás triviális:
3   Nektek lökve ballaszt-tárgyaimat, itt hagyom
2   kedvesemmel az entrópia-halálba rohanó rendszert,
1   ahol már lehetetlen a fix-pontot megtalálni.

6   Számunkra az origó definíció kérdése csupán.
5   Ölembe ül a drága, közös tömegközéppontot
4   képzünk ott, ahol ő konkáv és én konvex vagyok.
3   Irigyelhettek impotens politikusok, ahogy távolodva
2   tőletek — ha csak néhány percre is — miénk a
1   súrlódásos harmonikus hullámmozgás gyönyöre.

5   Tekintsünk vissza zsugorodó emlékeinkre? Minek!?
4   Odalent lekozmopolitáztak, idefent megpróbálunk
3   a kozmosz polgáraivá nőni. Súlytalanul repülünk.
2   Már az sem számít, hogy ők löktek ki
1   vagy mi rugaszkodtunk el.

4   Nem visszanézni, még lehúz a látszat örvénye.
3   Jól állunk, már megdöntöttük Ady rekordját
2   és még nem hullottunk vissza. Hitevesztetten,
1   híven hisszük, hogy mi nem vagyunk fel-feldobott kövek.

3   Ady magától ment nyugatra, Radnótit délre vitték,
2   de mindketten bedőltek a honvágy délibábjának
1   és az értelmetlen visszatérés lebegett célul előttük.

2   Egyiküket otthon érte keserű halál, a másikat
1   hazamenet, útközben lőtték tömegsírba.

1   A kilátások változatosak, de változatlanul kilátástalanok.