Az indítás langyos lesz. Az indulat heves. A gyerekeimnek írt levelem felbontva, “a címzett ismeretlen” megjegyzéssel visszajött Budapestről. Tíz éve ugyanott laknak, a címzés helyes volt, irányítószám, bélyeg, minden a helyén. Szeretném azt hinni, hogy a postás volt hanyag, de nem ez a helyzet. Megengedtem magamnak ugyanis azt a viccet, hogy a borítékon a HUNGARY, EUROPE után zárójelben egy kis kérdőjelt tettem. Tettem azért, mert nevetségesnek és hazugnak találom a mai magyar hangadók európázós jelszavait. A humorérzék hiányában szenvedők kedvéért: negyven évig éltem ott, nem kérdéses számomra, hogy Magyarország Európában van és szeretném, hogy “felzárkózzék Európához” – hogy az ő szóhasználatukkal éljek. A hatóságok levél-eltéritési, posta-bontási akciójához a következőket jegyzem meg.

1. A jelenlegi magyar vezetés* üldözési mániában szenved. Amerikában több rádióadó napi 24 órán át szídja Clinton elnököt, de retorzió, a programok hivatalos elitélése, pláne leállítása fel sem merül Washingtonban. Egy jogállamban a szólásszabadság szó szerint és nem szelektiven értendő. Magyarországon egy ártatlan kérdőjellel kinyilvánított -helyes vagy helytelen- ellenvélemény nyomán beindult az elhárítás gépezete. Gondolom, egy postaügyi vagy belügyi fejes rendelhette el, hogy a levelet – felnyitás, tartalmának ellenőrzése után – visszaküldik a renegát feladónak. “Maj mektuggya a pofátlan amerikai, hol lakik a magyarok Istene!”

2. A postafordulta majdnem egy hónapig tartott, tehát egy, az adókból fizetett főhivatalnok hosszú időt tölthetett az üggyel. Talán több főhivatalnok is be lett vonva, Kérdőjel-elleni Bizottságot is alapíthattak, “Tűrhetjük-e a kérdőjelt?” címmel zártkörü tanácskozást is összehozhattak, végül meghozták az itéletet: a levél íróját megleckéztetik. Bocsássatok meg, Magyarországon állomásozó magyar polgárok, de az én ártatlannak vélt vélemény-nyilvánításom talán többszázezer adó-forintotokba is belekerült. Megigérem, többet nem leszek huncut, legalább is addig, amig humortalan, beteg hivatalnokok ülnek a bársonyszékekben. (Juj de várom a választásokat!)

3. Az Egyesült Államokban egy lehallgatási ügyből kifolyólag elnök bukott meg. Szerintem jogsértő a gyerekeimnek írt levelet felbontani. Ha én ellopom a szomszéd levelét és kinyitom, az bűn. (Itt akkora bűn, hogy nem is a helyi seriff, hanem az FBI veszi kézbe az ügyet.) De lehet-e csaló játékosról beszélni ott, ahol még az sem biztos, hogy vannak játékszabályok és ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenkire. Vajon büntethető-e avagy a törvénykezés felett áll az a személy, aki a levelemet hivatalból kinyitotta a nép-nemzet védelmében?

Ez persze költői kérdés, nem remélek választ. De ha már a témánál vagyunk, örülnék, ha pontosítanák az urak, hogy mit értenek “európai” alatt. Gyanúm, hogy ez ismét egyfajta kirekesztősdi. Az európai természetesen keresztény. Az európai nem fekete, mint a francia műkorcsolya bajnok Surya Bonaly, nem sárga, mint az Európában élő Kobayasi Ken Ichiro. Ezek csak idejöttek. Mi is, de mi nem Ázsiából. Illetve onnan, de mi korábban. Pláne nem cigány, noha a cigányok ugyanúgy európaiak, mint a magyarok. Semmi esetre sem orosz, ukrán, ők csak érintőlegesen európaiak és különben is, aki keresztényt mond, nem gondolhat pravoszlávokra is. De jó volna egy európázóst a térdemre ültetni, megsimogatni a nagy okos fejét és megkérdezni: -Anyukád nem mondta neked valamikor a “ne piszkáld az orrod” és a “ne csámcsogj” között, hogy csúnya dolog mást kiszorítani a játékból származása, vallása, meggyőződése miatt!?

* A levél a megboldogult Antall kormány idején iródott.